Vászon, papír, film, vagy műanyag háló hordozóra műgyanta kötőanyaggal nemeskorund, SiC, vagy kerámia csiszolószemcsék kerülnek rögzítésre. Az alapkötés általában műgyanta, régebben elsősorban enyv volt. A szemcséket elektrosztatikus térben szórva kedvező tulajdonságú, hegyes csúcsukkal felfelé álló réteg keletkezik. A szemcsék szórásképe zárt, félig nyitott, nyitott lehet. A fedőkötés manapság kizárólag műgyanta anyagú. A csiszolási tulajdonság javítására különféle hatóanyagokat visznek fel még a fedőrétegre, illetve az egész kötésbe. Ezek a forgácsolási tulajdonságokat javítják az eltömődés elleni védelmet növelik. A legegyszerűbb festék vagy rozsdaeltávolítástól kezdődően az ipari felhasználás legspeciálisabb területén egyaránt használatosak a különféle csiszolóvásznak és papírok. Acélok, műanyagok, különféle fémek és faanyagok megmunkálására egyaránt használhatunk flexibilis hordozójú csiszolóanyagokat.
A hordozó tartja a csiszolószemcsét és továbbítja a forgácsolási erőt a munkadarabra. A csiszolótekercsek gyártásához elsősorban papírt vagy pamutszövetet használnak.
A csiszolótekercsek papírhordozójául eltérő súlyú papírokat használnak, melyeknek a rugalmasságuk és a szakadással szembeni ellenálló képességük is eltérő. A különösen könnyű hordozóval rendelkező csiszolótekercsek elsősorban olyan csiszolási feladatra alkalmasak, mint a felületcsiszolás, amelynél a szakadásállóság kevésbé fontos. Minél nagyobb az egységnyi felületű papír tömege, annál kisebb a rugalmassága és annál nagyobb a szakadásállósága.
Aki azonban robusztus, mégis rugalmas csiszolóanyagot keres, amellyel még az erősen profilozott munkadarabok is könnyedén feldolgozhatók, annak a szövet hordozójú csiszolótekercseket ajánljuk. A pamut szövet hordozójú csiszolótekercsek rendkívül rugalmasak és szakadás állóak, és tökéletesen illeszkednek a munkadarab kontúrjaihoz. Léteznek speciális termékek is, mint például a flíz tekercsek vagy a szivacsbevonatú papír tekercsek, amelyek szintén jól illeszkednek a munkadarab felületéhez.
Az anyagleválasztásért a csiszolószemcsék felelősek, amelyeket az alapragasztóval rögzítenek a hordozóhoz. A megmunkálandó anyag határozza meg, hogy melyik szemcse a legjobb választás az adott feladatra. Az általános szabály a következő: Minél keményebb a csiszolandó anyag, a csiszolószemcsének annál keményebbnek kell lennie. Elsősorban szilíciumkarbidot (rövidítve: SiC) és korundot (alumínium-oxid) használnak a csiszolótekercsekhez.
A szilíciumkarbid szemcsék nagyon kemények és törékenyek. Ennek a szemcsének az az előnye, hogy rendkívül éles élekkel törik el, és ezért nagyon agresszívan csiszol. A szilíciumkarbid jó választás rendkívül kemény anyagok, pl. kő vagy üveg csiszolásához, és olyan kivételesen puha anyagok megmunkálásához, mint a műanyag vagy a bőr.
A korund egy kemény, ugyanakkor szívós szemcse. Ez a szemcse egyenletesen kopik, így különösen egyenletes minőségű felületeket hoz létre. Alkalmas például fa, fém és színesfém csiszolására.
A hordozó és a szemcsék mellett a szemcseszórás sűrűsége határozza meg a csiszolótekercsek tulajdonságait. A gyártás során a szemcséket zárt, félig nyitott vagy nyitott szórással viszik fel a hordozóra. A szemcsesűrűség függvényében nagyobb vagy kisebb tér képződik a szemcsék között. A nyitott szórású csiszolótekercsek ideálisak fa csiszolásához, mivel nagyobb forgácsközöket biztosítanak, így a csiszolópor jobban összegyűjthető és elvezethető, aminek következtében a csiszolóanyag nem tömődik el.
A szintetikus gyantából készült fedőragasztó réteg biztosítja a csiszoló szemcsék biztonságos rögzítését a hordozóanyagon, valamint a hosszú élettartamot. Ugyanakkor védi a szemcsét a csiszolás során a ráható erőkkel szemben, és meghatározza a termék jellegzetes színét.
Az adalékanyag réteget kiegészítő komponensként alkalmazzák, és olyan tulajdonságokat adnak a csiszolóanyagnak, amelyek pozitív hatással vannak az élettartamra és a csiszolási folyamatra.
A bevonatok megakadályozzák, illetve lassítják a csiszolóanyag eltömődését, ezáltal a csiszolóanyag idő előtti cseréjének szükségességét.